FESTRATS - A fesztiválpatkányok csatornája

"Kakaskukorékulás": Hilton sátor, 07:30
A szomszéd sátorban lakó kedves kolléga csütörtök óta nem tudta túltenni magát a Supernem élményen, így reggel 6-tól fel-alá járkálva ordibálta, hogy "CSAK HAAAALKAAAAAN! ITT MÁSOK ALSZANAAAAAK!" Persze, aludtunk. Nagyjából pont addig, mag a sátrunkhoz nem ért. Megpróbáltunk a reggeli tömeg előtt kikecmeregni a sátorból, de a leharcolt szervezet nem működik ám ilyen könnyen. Reggel 9kor aztán újra beindult a fesztiválrádió, az elmaradhatatlan Élvezd c. dallal, ami napjában legalább 15x kényeztette a fesztiválozókat, így kicsit azért jobban érhető volt a szomszéd „Most komolyan MIÉÉÉRT? Már megint ez a *****” kirohanása. A szívünkből szólt.

Többször is ütközött a két zenész, amikor hivatalosan birtokba vették a debreceni Campus Fesztiválnak otthont adó vidámpark területét. Nemcsak Lukács Laci és Majka pattant dodzsembe, a LOKI focistái, a fesztivál szervezői, az egyetem és város képviselői, sőt az esemény jelképévé vált Béka is tett néhány kört, hogy kellőképpen ráhangolódjon a közelgő “őrületre”.

Debrecen egyik legnagyobb turisztikai, kulturális és szórakoztató rendezvénye jövő héten debütál. Az elmaradhatatlan Tankcsapda vagy Quimby mellett most is unikumokkal kedveznek a szervezők a kikapcsolódni vágyóknak: a Csík zenekar 25 éves jubileumi koncertjéhez Kovács Kati társul be vendégelőadóként, de 11 zenésszel nagykoncertet ad Majka is, illetve ellátogat a cívisvárosba a brit The Subways formáció és a közkedvelt dán énekesnő, Nabiha is.

A már hagyománnyá vált hivatalos sajtótájékoztatót a szervezők ezúttal – a Nagyerdei Kultúrpark igazgatója Nagy Sándor Tibor szavaival élve – a varázslatos Vidámparkban rendezték meg.

Másnap: Kemping, 9:00
„Jó reggelt fesztiválozók! 6 fok van!” – ordibálta a fesztiválrádió. Ez volt az a pont, amikor eldöntöttük, hogy mi aztán a sátorból ki nem mászunk, de a szükségletek egy bizonyos idő múlva csak elvonszoltak a zuhanyzókig. Igazából tök felesleges volt az egész, mert a higiénia annyira volt kb kielégítő, hogy már mindegy lett volna, ha a Balcsiban tudjuk le a tisztálkodást. Laza 2 órás sor, nemenként olyan 15 „zuhanyzófülke”, a konténerben áram se volt, meleg vízről pedig még álmodni se mertünk. Nőket meghazudtoló gyorsasággal sikerült túlesnünk a tusoláson, de azért jár a hatalmas nagy fekete pont, hogy egy ilyen alapvető dolgot nem lehet megoldani egy ekkora fesztiválon, amikor még a „legigénytelenebb” fesztiválnak tartott Hegyalján is ez kitűnően működik!

Bevásárlás: Kurva-messzi-közért, 11:20
Ti tudtátok, hogy Zánkafürőn SEMMI nincs? De komolyan semmi. A legközelebbi bolt olyan laza 20 perc séta, ha nagyon ki vagy ütve, akkor meg még több. Néhányan a közeli városkákban próbálták beszerezni az elmaradhatatlan fesztiválkombó kaját – kifli májkrémmel -, de a MÁV idén is remekül hozta a világvége hangulatot (laza fél órás késések, el se induló vonatok), szóval mi inkább nem kockáztattunk. Elbattyogtunk a tenyérnyi a CBA-a, ami szintén ütötte a zombi apokalipszis utáni szintet. Kifli meg zsemle volt dögivel, de ennyivel ki is fogytunk. Hogy a részletekbe ne menjünk bele; egy csajjal szinte verekednem kellett az utolsó paradicsomért… ő nyert.

A magyar könnyűzenei élvonal több együttese, köztük a Csík zenekar Kovács Katival, a Punnany Massif, a Tankcsapda, és a Quimby is fellép július 17-től az idei Campus Fesztiválon, amelynek záró nagyszínpados koncertjét Ákos adja.

A külföldiek közül kiemelkedik a brit The Subways, a dub step műfaj legismertebb képviselője Zomboy és Emalkay, de először látható Magyarországon a szemtelenül fiatal dán énekesnő-dalszerző, Nabiha Bensouda is. Míg a brit csapat félelmetes rock energiákat felszabadító élő produkcióval tartja lázban közönségét, addig Nabiha méltó folytatója annak a hagyománynak, amelyet a Campus Fesztiválon a Parov Stelar Band illetve a N.O.H.A. meghívásával kezdtek el a szervezők: azaz sokszínű, friss produkcióval tegyék egyedülállóvá a rendezvényt.

A Nagyerdei Stadion építése miatt idén a legkülönlegesebb fesztiválhelyszínre költözik a Campus, a megszokott területtől néhány száz méterre, a Vidámpark és az Oláh Gábor utcai sporttelep ad majd otthont a programoknak.

A Petőfi rádió és a Telekom támogatásával induló új fesztiválsorozat valószínűleg egyik legmagávalragadóbb gyöngyszeme lesz a STRAND fesztivál. Már a Fall Out Boy zenekartól is összepisilnénk magunkat, de ha ez nem lenne elég, jön a Pendulum és Yonderboi is. Mellettük persze megtaláljuk még a hazai fesztiválok elmaradhatatlan headliner-eit, mint pl a Kiscsillag, a HS7, a PASO, a Brains, na meg egyébként mindenkit, aki más fesztiválokon is előszeretettel szórakoztatja a közönséget. A jegyárak persze maradtak a földön, napijegyet elővételben 5 rongyért, a helyszínen pedig 6500 pénzért lehet váltani, de ha a tökösebb fajtából vagy, akkor se kell nagyon a pénztárca mélyére ásnod, először 10, majd augusztus 1-től 12 rugóba fáj a teljes hétvégi móka. Ennyit még a helyszínen is össze lehet kaparni! 

Odakint megy a nap lefelé, és gondolataid a lakásodtól cirka 230 (vagy 30. Vagy 430.) kilométerre terelődnek. Még harsány előtted a kép, ahogyan a szűk és borospincékkel teli kis sikátorok között tart így a nyári szürkület, a nyári, nem az a téli langyi „hoppá-már-sötét-is-van féle, hanem az, ami jócskán tart egy másfél órán keresztül. Aztán kicsit arrébb pásztáznak lelki szemeid, és már azt próbálod kitalálni, hogy is nézhet ki a Nagyszínpad helye most, vagy úgy egyáltalán a fesztivál környéke, amit csak akkor láttál a Legalja idején kívül, mikor még nem tudtad mit kell nézni. A kezeden még napokkal később is érzed a már rég levágott karszalag helyét, az unalmas nappali „inkognitóéleted” miatt már a ramazuri ideje alatt növesztett hegymászószakálltól is megszabadultál. Ha hölgy vagy, akkor ez rád nem igaz, de még te is észreveszed magadon a szaknyelv által ún. „fesztiválbetegségként” leírt szindróma egyes tüneteit. Annak ellenére, hogy már nem kell négyfejű combizomból pisilned egy 47 olfos mobilvécében, ami attól mobil, hogy a telefonodat is beleejtetted, és úgy is, hogy puha ágyon alszol, azért valld meg, lennél még ott. A fejedben még néha megy az egyszerre 5 helyről üvöltő hangos basszus orgazmusa, ahogy a Tisza és a sár illataival keveredik, és még sóvárogsz utána. Valahogy így érzel. Közben mi, állva pisilők produkáljuk a fizikai tüneteket: levertség, kialvatlanság, harmad-, majd sokadnaposság, és hát Pocak is most tudatja velünk, elég kéretlenül, hogy „hehe, mondtam hogy nem lesz jó ha egy hétig így kínzol, most én jövök, Payback is a bitch.” Ha magadra ismertél, akkor tudod, hogy alant a Hegyalja 2013-ról szóló sorok következnek.

Eléggé ciki, amikor az ember lánya a vizsgái miatt csúszik le egy fesztiválról, bár még a mai napi egy hatalmas kérdőjel, hogy mit keres egy HALLGATÓI buli a vizsgaidőszak közepén? Jó, elfogadtuk a tényt, legjobb esetben is szerda este érünk le, de na persze, hogy nem jött össze, szóval csütörtöktől kezdve a lelkünket kiéltük a fesztiválon, hogy bepótolhassuk a lemaradást… Hello EFOTT, megjöttünk!

Indulás: Hajdúnánás, 6:00
Viszonylag hamar sikerült megbarátkozni a ténnyel, hogy Zánkafürdő marhára nem itt van. 360 kilométer… oké, csináljuk. Igazából piszok nagy mázli volt, hogy apum cégének arra volt éppen dolga, így a kényelmes fenekünket Székesfehérvárig kocsival vitték. Autóból ki, vonatra fel, aztán jöhet a MÁV-tól megszokott 5 km/h-s száguldás egészen a fesztiválig. Hatalmas piros pont jár a szervezőknek azért, amiért ilyen közel sikerült tenni a fesztivált a vasútállomáshoz – eltévedés kizárva, a hatalmas málha se húz sokáig, és egyéként is mindenből eleged van a 6 órás út után, lassan a fél karodat adnád egy sátorhelyért és az első fröccsödért 

Becsekkolás: Zánkafürdő, 12:00
Az egész fesztiválnak kicsit „megcsúszott” feelingje volt, fél füllel hallottuk, hogy a keddi nyitás is késett, szóval biztos, ami biztos alapon, 3 miatyánkot azért lenyomtam a sajtós jegyért, mielőtt a kasszához léptem, ki tudja, lehet még nem kerültem fel a listára... Kicsit azért földhöz küldött volna, ha a helyszínen tudom meg, hogy még sincs jegy. Hál’ isten nem volt para, a személyimbe ugyan kicsit belekötöttek, de ennyi azért még belefér. A beléptetésnél persze a biztonságiaknak arcoskodniuk kellett, mert hát csak éreztetni kell a fesztiválozó néppel, hogy ki a főnök. Mint már tapasztalt fesztiválozók, előbb átnyálaztuk a házirendet és úgy pakoltunk be, de így is elvették a játékbicskámat az életmenő konzervnyitó funkcióval (hogy aztán meghaljak májkrém nélkül), na meg egy szó se volt arról, hogy csak Bomba energiaitalt és Pepsit lehet bevinni, mint folyadék, mivel ők a fő szponzorok. Mit ne mondjak eléggé kemény volt meginni a 2 liter másmárkájú energialötyit és a hordónyi kólát a konkurenciás gyártóktól. A megnövekedett koffein hatására villámgyorsan sikerült előkapni a sátrat, letáborozni, de még a matracfújással is szerintem világcsúcsot állítottunk fel, bár a szívroham esélye eléggé gyanúsan megnövekedett. Sebaj, fesztivál van, a punnyadás a gyengék fegyvere.

Kíváncsian látogattam el Mezőtúrra, tavaly került ugyanis megrendezésre az első EastFest fesztivál. Előzetesen nem sok mindent tudtam a fesztiválról: olcsó jegyár, szokásos magyar fesztiválzenekarok, és, hogy a strand a fesztivál területén van.

Csütörtök reggel érkeztem az alföldi városba, ez amolyan nulladik nap volt. Csak pár fellépő játszott este a nagyszínpadon, máshol csak a standokon szólt a zene. Ez meg is látszott a látogatottságon, napközben csak lézengtek a fesztiválozók.

Az "igazi" rész a hétvége lett, megfelelő mennyiségű vendéggel. Nem kellett sokat várni a pultoknál, viszont elég ember volt új kapcsolatok megszületéséhez. Apropó, a pultról: az árak nagyon barátságosak. Ételt, italt igen jó árban mértek a fesztiválon. Amennyiben elegünk lett a fesziválkajából, úgy a városban több étteremben is egy ezresért annyit eszünk, amennyit csak tudunk.

Korábban már dobálóztunk a Petőfi rádió és a Telekom idei újdonságával, akkor mind a nyolc ínycsiklandó újdonsággal meg lehetett ismerkedni, szépen lassan szállingóznak is az első pontosabb infók, indulnak a jegyértékesítések is, de amíg ezeket egy kupacba szedjük, lehet gyönyörködni a promóvideóban ;)

Óriási Scooter bulival zárult a 14. Borsodi Hegyalja Fesztivál, ahol szombaton a Quimby és a német technolegenda rajongói teljesen megtöltötték a nagyszínpad nézőterét. A hegyaljások bizonyították, hogy igazi arcok, az igazi fesztiválon a sok eső ellenére június 25-30. között idén is 80 ezer fesztiválozó gyűlt össze. Az igazi arcok idén is a Hegy’en buliztak.

 “Ez tényleg egy igazi fesztivál, igazi arcoknak, akik tudják, hogyan kell tombolni” - mondta a Scooter csapata tegnapi fellépésük után, amelyen a fesztiválozók egymás nyakába ugrálva üvöltötték a német trió két évtizedes slágergyűjteményének jól ismert szövegeit. A több ezer fős tömeg kedvét az eső sem ronthatta el, a “woodstock Scooter” koncerten a gumicsizmák cuppogása a legszexibb hangok közé emelkedett. Tokajban a fesztivál ideje alatt az éves átlagos csapadékmennyiség több mint 10 százaléka hullott a fesztiválterületre. Az idei Hegy’ alatt 300 köbméter homok szórásával enyhítették az eső okozta helyzetet, és 72 köbméter vizet szivattyúztak ki a talajról a rendezők. A közönség bizonyította, hogy a hegyaljások igazi arcok, búvárruhával, úszógumival készültek, és vízben, esőben élvezték a Hegyalját.