"Kakaskukorékulás": Hilton sátor, 07:30
A szomszéd sátorban lakó kedves kolléga csütörtök óta nem tudta túltenni magát a Supernem élményen, így reggel 6-tól fel-alá járkálva ordibálta, hogy "CSAK HAAAALKAAAAAN! ITT MÁSOK ALSZANAAAAAK!" Persze, aludtunk. Nagyjából pont addig, mag a sátrunkhoz nem ért. Megpróbáltunk a reggeli tömeg előtt kikecmeregni a sátorból, de a leharcolt szervezet nem működik ám ilyen könnyen. Reggel 9kor aztán újra beindult a fesztiválrádió, az elmaradhatatlan Élvezd c. dallal, ami napjában legalább 15x kényeztette a fesztiválozókat, így kicsit azért jobban érhető volt a szomszéd „Most komolyan MIÉÉÉRT? Már megint ez a *****” kirohanása. A szívünkből szólt.
I ♥ ZeroGravity: Balcsipart, 09:00
A függőszékek már az első nap huncutul kacsintgattak ránk, de akkor még úgy voltunk vele, hogy kemények vagyunk, bírjuk mi a földet is! Utolsó napra a szétcsapott test minden vágya egy ilyen székben csúcsosodott ki. Enyhe napsütés, lágy szellő, marhakényelmes szék és máris minden adott egy délelőtti szundihoz, amivel végre bepótolhattuk az energiahiányt, amire szegény izmaink vágytak már reggel 7 óta. Megnyugtató volt, hogy rajtunk kívül még vagy 30an választották ugyan ezt a délelőtti programot. Hurrá, végre alhatunk!
Mind meghalunk!: Sárkányhajó, 13:30
Idén az EFOTT kapta a legsportosabb fesztivál címet, szóval hozták a szintet, minden nap különböző csapatversenyekkel/egyéni ügyességekkel lehetett elüti az időt, ha már a civil téren nem volt kedved baromkodni. Volt gólyalábazás, „mászóka”, biciklis akadálypálya, sőőőt még kviddicsezhettél is, bár ehhez nem tudom mennyi tudatmódosító szert kellett fogyasztani. Az egész heti semmittevés után aztán csak sikerült minket is elcsábítani egy sárkányhajó-versenyre, bár a sportolás tőlem olyan távol áll, mint Makó Jeruzsálemtől. De tényleg. Vállalhatatlanul béna vagyok, bármiről is legyen szó, viszont a délelőtti alvás fellelkesített annyira, hogy vállaljam a kockázatot.
„Emlékszel még arra, amikor azt mondtam, hogy gyere, mert jó buli lesz? Bocsi…”- mondtam barátnőmnek, akit sikerült bepaliznom magam mellé. A hajót csak a szentlélek tartotta a vízen felül (kicsit túl volt terhelve, mi?), dőlt az egész és a halálfélelmet csak a kétségbeesett röhögésünk leplezte. Cserébe Olimpikonokkal evezhettünk együtt, juhé! Ja, és mondtam már, hogy amúgy nyertünk?
Hangolódás: Rauch Aréna, 15:00
A „felettébb frissítő” testmozgást muszáj volt kipihenni, így a Rauch Aréna felé vettük az irányt. Igazából az minket minősít, hogy csak 3. napra vettük észre, hogy minden nap van StandUp műsor, de hát a nőket nem az eszükért szeretjük. Beliczai Balázs megadta az esti feelinget, így már nem csak a karom fájt az evezéstől, hanem az arcom is a röhögéstől. És a tombolás még csak ezután jött!
NemKellMás: Kalinka Stage, 20:00
A road féle zúzást még Hegyalján ismertem meg… Akkor vérző szájjal távoztam, és reméltem, hogy itt azért lazább lesz, hiszen a fesztivál minden zenei ízlést vonz, nem csak a kőkemény arcokat és talán hígul a tömeg. A bájos óvódás álmomat aztán a fesztiválozók 3 perc alatt romba öntötték és indult a buli, úgy, ahogyan azt egy road koncerten illik. Pogó itt, headbang ott, aztán csak sikerült pát lila foltot összeszedni, mire a visszatapshoz értünk. Eszméletlenül jó volt!
Nyuszifül!: Subscribe, 21:30
Kétség kívül ez volt az a buli, amit a legjobban vártam az egész fesztiválon. A Subscribe a legkedvencebb zenekarom már évek óta, csak az utóbbi időben nem igazán jártak felénk, szóval az elvonási tünetek már elkeserítőek voltak. Remegő lábbal vártam, mikor kezdik már, éheztem a zenei orgazmusra. Aztán… BAMM. Szívig hatoló energia, lüktető zene, ami leordítja a fejed. Leírhatatlan élmény az összes koncertjük, kár vele fáradozni. Metálrajongóknak kötelezően látogatható!
Faithless: Nagyszínpad, 22:30
Igazából én évek óta nem értem, mi a francért kell erőltetni a DJ set-eket? Közel sem olyanok, mint az eredeti zenekar, talán 1-2 ember még megvan belőle, de rosszabb hangulata van, mint egy tanyasi csirkevásárnak. Ha a Dj set téma még nem is lenne önmagában eléggé kiábrándító, a hangosítást is sikerült valahogy elbabrálni, szóval a Faithless 150%-os csalódással zárt. Bocsi EFOTT, ez nem jött be.
A pont az I-re: PASO, 00:30
Zenei kavalkádok napja volt az utolsó, ez tény, de talán mégis ez sikerült a legjobbra. Végre az utolsó napi- és hétvégi jegyesek is megérkeztek, a statisztikák szerint 88 ezren voltuk kíváncsiak az év legnagyobb hallgatói bulijára. Így talán már jobban is magyarázható az a hatalmas tömeg, ami a PASO elé gyűjt. Még mindig érthetetlen, KRSA hogy bírja végigtombolni a másfél órás bulikat úgy, hogy még énekel is, bár lehet belé több fittség szorult, mint belém. A tombolós-visítozós-riszálós buli közben az alkohol és az ugrálás elég masszív folyékony kabátot alkotott a hátamon, így meg se éreztük, mennyire lehűlt közben a levegő, csak a másnapi hangtalanság és erős köhögés jelezte, hogy igen… tökéletesen sikerült lezárnunk a fesztivált!
