Mivel korán fejeztük be az előző napot, kipihenten vághattunk neki a SZIN 3. napjának. Mielőtt bementünk a fesztiválra, ismét útba ejtettünk egy kocsmát, a lányok kipróbáltak egy vodkás-málnás jégkása turmixot, ami elég bizarrul nézett ki, így én maradtam a fincsi csapolt Kőbambimnál. Kivételesen sikerült odaérni arra a koncertre, amit kinéztünk: Péterfy Borira. Mióta szült (ez egyáltalán nem látszódott rajta), először játszott Szegeden. Egy kissé bódult is volt, mert aznap kezdett el járni a csemetéje. Nem tudom, hogy emiatt-e, de életem egyik legjobb Bori-koncertjét hallhattam. Örült volt, vad és felszabadult. A repertoár tartalmazott pár Amorf Ördögök nótát is. A talán legismertebb számukat, a “Labamba”-t különleges módon adták elő; a dobos a semmiből elkezdett beatbox-olni, majd beszállt az akusztikus gitár, végül Bori.
Szerencsénkre nem kellett sehova mennünk, hisz az Irie Maffia is a nagyszínpadon lépett fel. Sajnos nem ismerem sok számukat, de ez nem volt probléma; a reggae-funky-rock-hiphop zenekar változatos számokkal látogatott el a “napfény városába”; de egy közös volt bennük: mindenki fáradhatatlanul ugrálva bulizott rájuk. Miután “felbasztuk a kéket”, majd a “kezeinket is a levegőbe emeltük”, elnyomtak pár nótát az új albumról is.
Sajnos aznapra elfogytak azok a koncertek, amik érdekeltek volna, így a cimboráim ízlésére bíztam magam. A többség Ganxsta Zolee-ra szavazott, ami a fesztivál másik felén volt, így útközben belehallgattunk több koncertbe, ettünk egy 120 Ft-os zsíros kenyeret és már ott is voltunk. Nem mentünk be a tömegbe, de a közelben lévő fa alá leheverve is remekül hallottunk mindent. Őszintén megmondom, hogy nem ismertem túl sok számot tőlük, de mégis egy kerek koncertet adtak, megvoltak jó arányban a slágerek, kevésbé ismert számok, feldolgozások. Amikor lankadt a figyelmem 1-2 szám után, előhozakodtak egy Rage Against The Machines szám pazar előadásával. Pozitívan csalódtam Ganxstában, lazák voltak, talán annyit jegyeznék meg, hogy túl sok volt a számok közötti szövegekben a káromkodás. Persze, tudom hogy ez benne van az imázsában a bandának, de azért szerintem a kevesebb több lett volna. De lehet nem vagyok elég lázadó.
A pozitív nap lezárásaként, összeszedtünk minden ismerőst, és elmentünk a Jäger - sátorba, egy fergeteges táncmulatságba, ahol igényesen voltak összeválogatva mai slágerek, valamint a retro-diszkók gyöngyszemei. Sajnos a számkérés nem volt lehetséges, mert robot-dj volt, de nem volt probléma. Kifáradásig táncoltunk, majd hazafele vettük az irányt, hogy rápihenhessünk az utolsó napra.
