Kissé álmosan ébredtünk reggel, minden erőmre szükség volt,hogy eljussak egy közeli Coopba. Gyors regeneráció után, egy közeli kocsma felé vettük az utunkat, ahol 250-ért mérték a jägert, és 200-ért a sört. A terv az volt, hogy a 16.30-as Foo Fighters tribute-ra odaérünk, ám figyelembe véve a fesztivál árakat, gyors fejszámolás után arra jutottunk, hogy több időt időzünk ott, így végigittuk a délutánt, majd fél 7 fele elkezdtünk befele orientálódni a fesztiválra. Sajnos ez azzal járt, hogy a PASO-t is kihagytuk.
Odafele úton a híd lábánál, két szimpatikus punk úriember érdeklődött aziránt, hogy esetleg meg tudnánk-e osztani velük bármiféle dohányterméket. Szerencséjükre, rendelkeztem egy zacskó dohánnyal, adtam is nekik egy marékkal. Hálájuk jeléül, bemutatták a játékcsibéjüket, Csibit, aki egy 11 ezer forint értékű bébi-bőr csizmában lakott, mely az egyik fiatalember övén foglalt helyet. Pár perc szórakoztató diskurzus után, továbbindultunk a fesztiválra, ahol is betévedtünk az Anima Sound System koncertjére. Mindenképp kíváncsi voltam rájuk, mert nemrég tudtam meg, hogy Németh Juci volt a régi énekesük, abból a korszakból, ahonnan még ismertem pár számot. A régi Animához képest, dinamikusabb, pörgősebb bulit adtak, bár kicsit egyforma volt számomra minden szám. Érdekesség, hogy a jelenlegi énekesük, a 2003-as “Tekerd” című számuk videoklipjében szerepel még fiatal gyerekként.
Az Anima után, ismét a medence felé vettük az irányt, ahol a Kiss Forever Band lépett fel. A tegnapi naphoz képest, másfél méterrel csökkent a nézőtér, de még így is volt elég hely a közönségnek, aki apait, anyait beleadott. Sajnos a srácok, csak ritkán játszanak országunkban, hisz egész évben járják Európát. A zenekar teljes felszerelésben, páncélban, 20-30 centis cipőben, fekete-fehér sminkben, végigzúzták a szűk órájukat, hatalmas ovációra késztetve azokat is, akik először hallották őket. A műsor alatt váltogatták a populárisabb és a kevésbé ismert számokat, teletűzdelve látványos show-elemekkel. A zenekar világszinten is elismert, a közelmúltban egy versenyen is döntős lett, ahol a legjobb Kiss-tributeot keresték, és az amerikai 10-es döntőbe Európából csak ők, és egy olasz banda jutott be.
Az estét a nagyszínpadnál folytattuk, ahol a Vad Fruttikat hallgattuk meg. Őszintén szólva elég lagymatagnak éreztem a hangulatot, csupán az utolsó számnál éledt fel a közönség, a “Lehetek én is” című slágerüknél, de persze ízlések és pofonok.
Sajnos a korai alkoholfogyasztás miatt, hamar elfáradtunk, így a tervezett Hollywood Rose (egy Guns ‘N Roses emlékzenekar) koncertet kihagyva hazafelé vettük utunkat. Egyébként a srácok hatalmas hangulatú koncerteken játsszák el a legnagyobb Guns számokat, teletűzdelve ismert mozdulatokkal (pl. a Keresztapa intro). Egy tavalyi Hegyaljás koncerten előfordult, hogy egy keményebb szóló alatt “Axl Rose” beszállt a közönség pogójába, majd elkérte az egyik rajongótól az afroamerikai guminőjét, és elénekelte a hölgynek a “Don’t Cry”-t. Szóval aki szereti a zenekart, ott a helye az egyik bulijukon!
