A fesztivál helyszíne idén némileg kicsire sikeredett, éppen ezért elég intenzív volt a hangulat. Az ember végig ott érezte magát az események középpontjában. Ennek hatására, némi körbenézés után belecsöppentünk egy Lord koncertbe. Mindig az volt az álláspontom, hogy koncerten lehet jó együtteseket megismerni, s a Lord most felkeltette az érdeklődésemet, miután bemutatták, hogy még mindig értenek a szakmához.

Innen átmentünk egy régi vasúti épületbe. A berendezéséből ítélve az év nagy részében bulihelyként funkciónál az objektum. Megvolt benne a színpad, előtte a „dühöngő” a keményebb arcoknak, de elég hosszú volt ahhoz, hogy a békés zenehallgatók is elférjenek. Hátul italpult, fent üldögélős részek, s még egy belső udvara is rendelkezésre állt, ahol inkább csak kellemes háttérzene szólt a békés italozáshoz.

Odabent viszont Wisdom kezdődött. A magyar banda powermetált játszik angol dalszöveggel, fantasy témában. Ruházatuk is megfelelt ennek az imidzsnek: bőrszerkó, csatokk, némi fémveret. Rendkívüli beleéléssel adták elő a dalokat, amiknek csak a technika ördöge tudott gátat szabni. Sajnos valami oknál fogva elment az énekes és a két gitáros mikrofonja, de ettől az előbbi nem esett pánikba. Először egy lassabb számot énekelt el cseremikrofonnal, gitár nélkül - ellenben a közönség bevonásával - majd segített nekünk rávenni a dobost, hogy dobszólójával kápráztasson el minket (ami egyébként igen jóra sikeredett). Aztán megoldódott a technikai malőr, és tovább tombolhattunk a zenéjükre.

Utánuk még mászkáltunk a terepen, benéztünk a Testament koncertre (hallottuk a zenét, és közben ráláttunk a színpadra, szóval technikailag a koncertjükön voltunk a távolabbi italozó résznél is). Ők amerikaiak, ritkán fognak erre járni, ezért aztán célszerű volt most kipipálni ezt az élményt.

Estefelé megkajáltunk, és vártunk. Vártuk a legendás éjfélt és a Sabatont. Mikor a közelébe értünk, bementünk a Media Markt sátorba. A színpadmesterek már pakoltak a zenekarnak, hangoltak, a vizeket raktak szét nekik. Majd elsötétült a nézőtér, és felharsant az Europe-tól a Final Countdown. Mindenki tudta, hogy a szám végére fel fog érni az együttes, és kezdetét veszi a koncert. Az emberekben termelődött az adrenalin, szaporább lett a pulzus és erős tombolás volt várható.

A banda kitett magáért. Nemrég cseréltek egy gitárost és a dobost, pár számot kicsit áthangszereltek az új srácokra, ami csak tovább javított a nótákon. Joakim - az énekes, és egyben a banda frontembere - külön megköszönte nekünk, hogy bizalmat szavaztunk két új tagjuknak, majd őket is tovább magasztalta.

A koncert remek volt, pörgött, csak úgy tomboltunk rajta. Volt erős pogó, amibe érdemes volt belekóstolni párszor. Attól kicsit távolabb pedig lehetett csak úgy hallgatni a zenét, ugrálni, átérezni az egész hangulatát. A Primo Victoria-ra külön felkérést kaptunk, hogy ugráljunk velük. Igen érdekes látvány volt, ahogy hullámzott az ember-tenger a nézőtéren.

A számok között mesélt korábbi magyarországi emlékeiről: találkozásukról a pálinkával és az azutáni másnaposságról, meg a magyar lányokról, akiknek gyönyörű nagy ... szemük van. :)

S ha már szóba került, felhoztak egy üveg pálinkát a színpadra, amit mindannyian meghúztak. Az arckifejezésük és az üvegből elfogyott mennyiség alapján vagy jobban bírják a piát, mint egy jól edzett májú matróz, vagy abban nem pálinka volt.

Joakim a végén kijött stage divingolni. A tömeg egy része elesett, de őt szerencsére nem ejtettük le. Ellenben a közönség soraiba dobált relikviák közül a pólóban sikerült némi kárt okoznia annak a kis csoportnak, akik ősemberi ösztöntől vezérelve vetették rá magukat (így végül senki sem vitte haza, legalábbis biztos, hogy nem az egészet).

A koncert végén elindultunk a kijárat felé, ám ekkor utunkat állta egy Paddy koncert. Amellett meg csak nem mehettünk el, ezért oda is betértünk. Volt ír kocsma hangulat, volt őrjöngés, egyszóval remek hangulatot csináltak.

Élménydús napunk végén kiballagtunk a vasútra, hogy felszálljunk egy hazafelé tartó vonatra. Maradtunk volna még tovább is, de másnap vár a munka, ahol 8 órán keresztül a Fezen dallamait fogom dúdolni.