Kicsit nehezen vettük fel a ritmust az idei Sziget fesztivállal. Az "elő"napokról totál lemaradtunk, az első napon pedig az internetszolgáltatónk hagyott cserben minket. Egy órányi szenvedés után mellőztük az Anna Calvi, a Hurts, a Placebo és a Quimby fellépését, s inkább elmentünk sörözni, hogy legalább a szervezetünk fesztiválhangulatban legyen.
Mission accomplished, olyan cudar másnaposan ültem a monitor elé, ahogyan a Hajógyárin lennék. Gyorsan átfutottam a fellépőket. Nagyon tudatlannak éreztem magam, mert három színpad fellépőiből körülbelül négyről tudtam milyen zenei csemegét takar. No nem baj, legalább bővítem ismereteimet!
A Szigetben amúgy is pont az a jó, hogy a sok külföldi előadó között mindig rábukkanhatunk valami különlegességre. Egy jó koncert, s másnap jön a google, a torrent, encore, a warez oldalak, hogy délután már az mp3 harsogjon. Mai hasonló emlék a Caro Emerald és a Maximo Park.
Előbbi egy rendkívül hangulatos holland banda fúvósokkal és dögös hangú énekesnővel, dallamos muzsikát toltak az arcunkban. Utóbbi pedig puha rock-ot duruzsolt, amolyan asszonymelengetőt.
Csütörtök este két nagy koncertet ígért a Pop-Rock Nagyszínpad, a Tankcsapdát és a KoRnt.
A Tankok szokásos zúzást toltak, semmi extra, a gitáros váltást meg sem éreztük. Nyomtak két új számot, amikért személy szerint nem rajongok, de szerencsére volt pár régi kedvenc is.
A KoRn is zúzással kezdett, aztán 20 perc után áttért a Narcissistic Cannibal-lal a dupstep vonalra, ami most annyira menő mindenkinél. Újabb 20 perc és ismét metál jött. Gondolom ilyen rétegezéssel tudják megtartani a régi és az új stílust kedvelő rajongókat egyaránt. A végére egész belejött a csapat, meg a közönség is. Hallhatunk egy kellemes gitár- és dobszólót is, szóval összességében nem volt egy rossz koncert.
