Elérkezett a második nap. Egy visszatérő vendég ébresztett: a rekkenő hőség.
Előző esténket a Brains és a Freestylers nagyszínpadi koncertjén, meg az azutáni afterpartyk sűrűjében zártuk pár gépész kolléga társaságában. Önfeledt bulizás végeredményeképp sörrel a kezemben értek az első napsugarak.
Ebben az elviselhetetlen időjárásban az ember nem bír megmaradni a sátrában, bármennyire is fáradt. Irány a Heineken strand, s előtte egy gyors hideg sör (mert ugye az üres korsó a belépő)! Egy kis fürdés, majd a délutáni szieszta. Szenderségemből egy kis szellő ébresztett fel. Vissza sátorhoz, gyors zuhany és kezdődhetett az aznapi kemény „munka”. A szomszédok gyorsan meg is kínáltak valami alkoholos itókával, csakhogy jól induljon az este. Le is ragadtam náluk. Sör sört követett és szép lassan be is sötétedett. Aztán jöttek az első esőcseppek. „Végre egy kis felfrissülés!” - örültünk neki, s zavartalanul folytattuk az alapozási munkákat. Az eső azonban egyre erősödött, végül a jég is társult hozzá. Ennek már a fele se tréfa!
Be a büfé fedett része alá! Mikor az már kicsinek bizonyult, áttettük a székhelyünket a férfi zuhanyzóba. Itt is egyre gyűltek az emberek. Volt olyan leányzó, aki seggen csúszva érkezett meg közénk, a tömeg éljenzését kiváltva. Persze, öt perc után már azon kaptam magam, hogy éppen értékeljük a leányzóval az előbb bemutatott produkcióját (Azt a csajozós kurva eget! – A szerk.). Az eső csaknem csillapodott, úgyhogy nagy haverkodás kezdődött el a tömegben. Egy idő után csendesedett az ég és kimerészkedhettünk a zuhanyzóból. Újonnan szerzett társaságommal - többek között seggen becsúszó leányzóval - elindultam megnézni lesz-e még valami a programokból. Dicséret illeti a szervezőket, mert a vihar ellenére hamar újraszervezték a programot és aznap este alig maradt el koncert. Sikerült elcsípni a Tankcsapda és John Dahlback fellépését is. A vihar szerencsére a jó hangulatot sem mosta el, bár a sátram sajnos beázott, nagyban befolyásolva az éjszakai terveimet.
