Július 3.-án kezdetét vette a nyár legnagyobb múltra visszatekintő hallgatói eseménye az EFOTT, avagy az Egyetemisták és Főiskolások Országos Turisztikai Találkozója. Mint utolsó éves hallgató, úgy éreztem illik már eljutni ide is az egyetemi évek alatt. Lássuk, hogy sikerült!
Kezdjük a megérkezéssel, ami nem volt egyszerű. A honlap szerint Velencén volt a fesztivál, de inkább 4-5 km távolságra a tó túloldalán. Természetesen a „népnek” a bejáratot a lehető legmesszebb tették, hogy mindenki kellőképpen leizzadjon az oda úton. Ezen lehetett volna segíteni fesztiválbuszokkal, de azok inkább nem léteztek, mint igen. Lényeg: odaértünk, megérkeztünk és el se hagytuk a fesztivált az utolsó napig (ebben a rekkenő hőségben senkinek sem volt kedve kilométereket gyalogolni egy boltig).
A hőség alapjaiban határozta meg a napjainkat, de szerencsére a helyszín tompított a forróságon. Az ember napközben vagy egy árnyékos padon, hideg itókával a kezében múlathatta idejét, vagy az igen meleg, de még így is hűsítő vízben. Persze, lehetett kombinálni a kettőt (mi meg is tettük).
Számomra az egyik legjobb ötlet a fesztiválon a Heineken és a Kalinka „jegykezelése” volt. Üres heinekenes korsókkal lehetett bemenni az elkerített Heineken „beachre” és használni a Heinekenes cuccokat, valamint üres Kalinkás vödrökkel lehetett bloggolni. Így az emberek ösztönözve voltak, hogy ne dobálják el, és ne legyen akkor szemét a fesztiválon. Az más kérdés, hogy így is sok szemét volt, mindenesetre a kezdeményezés díjazandó.
Mikor már a hőség kezdett elviselhetetlenné válni, végre elkezdődtek a műsorok a színpadokon. Szokás szerint, a napot stand up-os előadók kezdték. Első nap még elindultunk a melegben Kiss Ádám fellépésére, de a többi nap inkább a hideg sör és a Velencei-tóban való fürdőzés mellett voksoltunk. Ez a mentalitás átragadt a délutáni és kora esti koncertek nagy részére is. Nagyon kívántuk az esőt, a vihart, bármit, amit enyhíthette volna ezt az elviselhetetlen meleget.
Utólag megint igazzá vált: vigyázz mit kívánsz!
