Nah, ez jó VOLT! Már bocsánat a gyermeteg szóviccért. Két patkány visszatért, nesztek, beszámoló:
Az egyik legismertebb (egészen pontosan a második legismertebb) hazai fesztivál már a nagyok közé sorolható, és bőven nagykorú is, idén ünnepelte 20. szülinapját. Ennek megfelelően volt pár híres nemzetközi név a műsorfüzetben. Szerintem ilyen ünnepi alkalomból még egy-kettő elfért volna, de ez csak kukacoskodás, minden este volt mit hallgatni.
Vegyük hát előre a zenét, mint ezen társas szeánszok fő mutatványát:
A nagy hazai sztárok hozták a formát, senkiben nem kellett csalódni. A Tankcsapda tűzzel-vassal-füsttel vonult fel, amit igen nagyra értékelek (egyszerű patkány vagyok: látványosság legyen: tűz, lézerek, füst, csöcsök, színes díszletek, hasonló szemfényvesztés), szóval még azt sem bántam, hogy az 5 méteres lángnyelvek tovább fűtötték az amúgy is forró levegőt. Egyébként sok régi számmal és zúzással érkeztek, még az Örökké tart is gitártépéssel hangzott el (nem volt kedvük a délutáni melegben akusztikussal is behangolni :P)
Nekem Ákos is nagyon tetszett, bár ennyi slágerszámmal nehéz mellényúlni. Az első 20 percben szerintem nem sikerült eltalálni a hangosítást, de ezt leszámítva én nem tapasztaltam az egész fesztiválon problémát a hangmérnökökkel. A Punnany Massif előtt sajnos megártott a cefre, kicsit kiestünk a ringlisből, így erről sajnos nem sokat tudok mesélni… A PASO, a Brains, Kiscsillag és úgy általában a többiek hozták a nívót, ehelyütt nem is pazarolnék rájuk több szót, a tapasztaltabb fesztiválarcok jól ismerik őket.
Aki valami vagányat akar látni, javaslom egyszer menjen el Anna and the Barbies koncertre! Teljesen flexesek. A jó értelemben. Anna általában combig érő latex magas sarkú csizmában, szado-mazo cuccban, neccharisnyában, strucctollakkal, kukászsák alapú nejlon uszályban, vagy angyalszárnyakkal, csuromvéres fejjel jelenik meg a színpadon. Barbie alatt pedig szőrös, erős csontozatú rockereket képzeljünk magunk elé. Elég erős a show-jelleg, Anna ideje nagy részét lehetőleg a közönségben tölti, és aki azt hinné, csak röhögni fog, azt megnyugtatom: a zene miatt is érdemes megnézni ezt a jelenséget.
Kanyarodjunk rá a nemzetközi popszakmára: Skrillex a fent is említett okok miatt tetszett: hangos volt, fényes, villogott és zörgött, hatalmas tömegeket mozgatott meg, szóval mi is nyomtuk az anti-gravity-party ugrabugrálást.
Iggy és a Stooges elhozta az ős Rock n’ Roll-t. Kissé ők is ősiek, a frontemberen kívül mindenki gitározó, pocakos télapónak nézett ki. Kicsit tartottam tőle, hogy minden látványos körítés nélkül elvesznek azon a nagy színpadon, de aztán Iggy személyisége elvitte az egész koncertet. Hihetetlenül energikus, botrányos és nagyon élvezi. Fel-alá futkosott, fetrengett, vonaglott, pacsizott, ölelkezett a nézőkkel, sőt nem átallott egyszer felhívni vagy 30 rajongót a színpadra táncolni. Kétségtelenül nem hiába legenda. A zenekar többi része nem sok mindent csinált. Már persze azon kívül, hogy zenéltek (nyugi, tudom, az a lényeg), de bennük annyira nem lángolt már a tűz, a lázadás, a kőkemény, félmeztelen Rock!
Hogy azért a teljes programfüzetet mégse soroljam fel, egy bandát emelnék még ki: Enter Shikari. Náluk is csúszik a kuplung kissé, nagyon nem bírnak magukkal. Persze mit várjon a kedves néző, ha valaki a metalcore - dubstep - hip-hop - drum’n’bass - metal - trance vonaton utazik? Széjjelverték a színpadot, magukat, volt stage dive, mászkálás a közönségben, amit akarsz. Egy alkalommal, mikor a nézőtér ponyváját tartó egyik oszlop tövén álltam, egy pillanat alatt ott termett az énekes és már csak azt vettem észre, hogy a segge a képemben van, és a tömeg fölé mászva üvölt nekik a fémszerkezetről. Pedig ez az esemény eléggé hátul zajlott. Lényeg, hogy hatalmas arconpörgést rendeztek, a népek megőrültek!
Egy rendőrkanyarral forduljunk is rá a zenekarok mellé járó köretre, szóval magára a fesztiválra: Sajnos az egészre rányomta a bélyegét kicsit az embertelen hőség, de hát erről igazán nem tehet senki (hacsak nem a kormány vagy az ellenzék). Digiri kollégával elég kutyául kivoltunk, a patkány nem trópusi állat, hiába… Már reggel 7-8 körül kihajtott minket a szauna a sátorból, de legalább a sörpadokon a friss másnaposságtól szenvedve, izzadva, az első reggeli falat söröket nyammogva ismerkedhettünk a helyi figurákkal. Volt itt jófej plázacica kinézetű ELTE elméleti matematikus leányzó, nagyfülű „nem a barátom”-mal, focidrukker csaj, akinek szégyenszemre nem tudtuk megmondani a tegnapi meccs eredményét, a tökrészeg Laci, aki 3 napja bujkált napijeggyel egy kötött pulcsiban (és tegnap volt a névnapja), és még sok más parádés figura.
A nappalok a túléléssel teltek, egyik árnyékos foltról a másikra menekültünk, de nem igazán segített semmi. Ez azért rossz, mert az embernek megmozdulni sincs kedve, mert egyből háromszor annyira szakad róla a víz. Így a nappali szórakoztató tevékenységek és a délutáni koncertek elég népszerűtlenek voltak. Inni persze ittunk, de a töményet nem igazán kívántuk, max a hideg sört, vagy a hűsítő fröccsöt, vidékit, sok jéggel. De nem kezdtük el a korai megrészegedést, mint a tisztességes fesztiválozó.
Piros pont, hogy sokat locsoltak mindenfele, osztogattak hideg promós piákat, és sosem voltak kiürülve a vizesblokkok és az ivóvízvételi helyek. A szervezők mindent megtettek, koncertek közben, amíg fent volt a nap, konstans locsolták a pogó-zónát a szekusok. Még egy tűzoltóautó is mászkált körbe, és az arra igényt tartókat arcon simogatták a vízágyúk „gyengéd vízözön” fokozatával. Jó fejek voltak, na.
Feketepont viszont a parkoló elhelyezése. Míg az előzetes fesztiváltérkép még a területen belül található parkolóval kecsegtetett, ez hazugság volt, mert az csak a művész-VIP autóké volt. A pórnép kb. 2 kilométerre tudott megállni a verdákkal, a bejárathoz pedig a főút mellett a tűző napon, a szálló porban, a száguldozó autók között vezetett az út. Persze biztos szempont volt, hogy a sok kiskatona ne a csomagtartóból vedeljen napközben, hanem vegyen szépen bent piát, növelve a bevételt, de hát… Hallod, embi… Ez aljas húzás volt. Egyszer jómagunk is rákortyoltunk a csomagtartóban felforrósodott rumra, na azt nem kívánom senkinek. Szóval a vitt töményet szépen haza is hoztuk a fesztiválról (!) és csoda, hogy nem öngyulladt spontán a kocsiban.
Egyébiránt szép a környék, a terület is jól volt elrendezve, az infrastruktúrára nem volt panaszunk, lehetett zuhanyozni (aki akart, pfff…) fesztiválkártyát tölteni, költeni, volt civil falu, benne sok shiny loot, Parapark (nagyon ajánlom, google rája!), stand-up, rossz kaja sok drága pénzért, promós kacatok, menyecskék kevés ruhában, fesztiválarcok, fesztiválhangulat, fesztivállapot, szesz, napsütés, tücsök, toitoi, sátor…
Ez mind mind VOLT!
