..Már a cím leírásakor annyi gondolat kavarog a fejemben, hogy azt sem tudom, hol kezdjem..Talán az elején és hogy hogyan vártam a 10. rockmaratonomat..Először is le kell szögeznem, hogy naiv vagyok, mert igencsak rányomta a bélyegét a tavalyi bulimra a kedvenc fesztiválom halálhíre..Őszintén szólva megsirattam..Tudom, már akkor sokan pedzegették, hogy ez csak reklámfogás, meg nem kell komolyan venni és úgy is lesz még maraton..De a mai körülmények között szerintem –sajnos- teljesen reális lett volna, ha idén már nem gyűlhetett volna össze ez a csodálatos közösség a Malomvölgyben..(Innen is egy NAGY köszipuszipacsi a pécsi önkormányzatnak és a Szervezőknek!)..Viccesen hangzik, de számomra nem a zenei felhozatal az elsődleges szempont, mikor egy fesztre készülök..Sokkal inkább vonz az a sajátos hangulat, az emberek egymáshoz való hozzáállása, a társaság, ami az adott helyre jellemző..A maraton ezek alapján nálam a csúcs :)..Nem fogom most másokkal összehasonlítgatni, nem is lehetne..De úgy hiszem kevesen ismerik azt az érzést egy ilyen közegben, hogy mindegy milyen ruhát veszek fel, hogyan nézek ki, és –persze a józan ész határain belül, másnak nem ártva- hogyan viselkedek, vagy éppen milyen baromságot művelek, nem az az emberek reakciója körülötted, hogy: „Na, ez sem normális, büdös rocker, agyon kéne ütni egy szívlapáttal!..”..Hanem elintézik egy legyintéssel, vagy hangos röhögésekkel, tapsviharral fogadnak és lepacsiznak veled..Hurrá!!..5 perc múlva már új ismerősökkel sörözöl a Casanovában..Pont ez az izgalmas az egészben, ránézésre marhára nem derül ki, hogy ki kiCsoda és az egyéniségek kerülnek előtérbe :)..Be is fejezem a blablázást, szavakban úgysem tudom kifejezni, mennyire imádom a rockmaratont..
.jpg)
..Vasárnap délután busszal utaztam Pécsre..Érdekes hangulatom volt, de ahogy egyre távolabb kerültem Szegedtől, kilométerről kilométerre hagytam hátra minden negatív gondolatot, ami nyomta a buksimat és fájdította a pici szívemet..Miután megérkeztem, bevetettem magam az Árkádba, ami persze már akkor tele volt felcuccolt, feketébe öltözött emberkékkel :)..Megpróbálkoztam a táplálkozással, de az a fél adag bundázott takony, amit „rántott sajtként” aposztrofáltak..Nos, enyhén szólva nem hatott meg..A Tisza boltnak viszont sikerült..Istenem..Gyönyörű dolgok vannak ott..Jó pííízért..Nem baj!..A fél éves anti-nikotinista tevékenységem alkalmából majd meglepem magam egy övtáSKÁval, ezt már eldöntöttem..Merthogy a leszokásom első kritikus napjait a rockmaratonra időzítettem..Először úgy gondoltam, hogy „ááá, maratonon még szétsokkolom a tüdőmet, úgyis mindenki a pofámba fogja fújni a füstöt és buli és pia és egyébként is..”..De aztán rájöttem, hogy ez lesz benne a kihívás, haha..A haverjaimat kiidegeltem, hogy kb. fél óránként mondogattam: „de jó, már egy-két-három napja nem gyújtottam rá és nem is hiányzik!”..Persze, egy frászt nem..Akkor még..Szóval aki a leszokáson gondolkodik, az ne kattogjon tovább! :)..Szuper érzés volt, hogy reggelente nem krákogással kezdtem a napot és kaptam levegőt..Vagy, amikor odajöttek, hogy „Ne haragudj, van egy szál cigid?”, akkor 10 év után azt válaszolhattam, hogy „Bocs, de nem dohányzom! :):):)”..Idén kényelmi szempontok miatt kihagytam a már hagyománynak számító nulladik napot, jobban mondva nulladik napi éjszakázást az arborétumban..De nem bánom, belefért egy kis családlátogatás, néhány perc beszélgetés egy évek óta nem látott osztálytárssal, jó pár pohár rosé fröccs a Papucsban és két jóbarát random érkezése..
..A rekeszizmomnak annyi volt..Hosszúra nyúlt az éjszaka, elfáradtam, de az izgatottság miatt nem sikerült túl sokat aludni..Másnap egy előre lebeszélt telekocsival mentem ki Malomvölgybe, az egyetlen, ami miatt aggódtam, az a délután két órai érkezés volt..Igen éles képek lebegnek a szemem előtt, amikor a „beköltözés” szó elhangzik..Órákig párologni a 30 fokban, zsibbadó vállakkal, remegő lábakkal a porban, hogy ennek fejében felállíthasd a sátrad a tűző napra..De most!..Nem akartam hinni a szememnek: kemény három ember „tobzódott” előttem..Belépő be, karszalag ki, táSKA tapizás, és „Jó szórakozást!”..Kb. 4 perc, 37 másodperc :)..Én meg pillangóztam tátott szájjal, hogy: „Ennyi?!”..A következő pozitív sokk akkor ért, mikor megláttam a sátortábort..Igaz a haverjaim foglaltak nekem árnyékos helyet, ami délelőttönként úgy 11-ig ki is tartott, de feltűnően kevesen voltunk..Igen, a vizsgák, az efott, a hegyalja..De nem bántam, mert így egy kicsit olyan volt, mint régebben..Az időjárás sem fogadott éppen a kegyeibe minket, mire sikerült lakhatóvá varázsolni a sátramat, már be is ázott..Szuper kezdés, de „semmi baj, nem kell félni katicabogártól!”..Pulcsi, cipő föl, menjünk inni!..Az árak elfogadhatóak voltak, a fröccs pedig finom, úgyhogy a depis idő sem akadályozott meg abban, hogy a Yellow spots-ra már tarhonyára igyam magam..Minden kezdet nehéz, szokták mondani, hát én bitang jól éreztem magam az első sorban..Aztán emlékszem még pár Prosectura számra és két óra sötétségre..Az ilyen időszakokat szokták elmesélni másnap a barátok..A Paddy and the Rats ugyanolyan király bulit rittyentett, mint mindig, tánci-tánci ezerrel, de már akkor Picsáékat vártam lélekben..Eljött az én időm, és aznap ez volt a módi, úgyhogy a tetszetős maratonos re-poharaimat biztonságba helyezve nyomultam az első sorba..Imádom a zenészek @rcát nézni, miközben játszanak, a reakcióikat a tömeg hangjára..Az időérzékemet addigra réges-rég elveszítettem, de olyan jót tomboltam, hogy a koncert végére úgy éreztem magam, mintha kicentrifugáztak volna..A Picsa az első zenekarok között volt, amiket kamaszként elkezdtem hallgatni a szokásos „töltelékek” után..Megyeri dumáinál már csak Lukácsét szeretem jobban..Rengeteg élményem kötődik hozzájuk, de az egyik legintenzívebb, mikor meghallottam a Még élek című számukat..Picit ellentmondásos volt, mikor bevillant rá Vili temetésének képe, de közben mégsem egy sirató dalt hallgattam, hanem egy bulizós zenét, aminek a szövegét szerintem ő is megmosolyogná..Most épp ez jutott eszembe..Az egyik legváltozatosabb bandának tartom őket zeneileg (is) és mióta SKAsabb vonalra váltottak még jobban a szívemhez nőttek :)..
..A rengeteg eső hatására a völgy egy baziNAGY dagonyázó hellyé változott, ahol nekem is, mint sokan másoknak sikerült pár gyönyörű esést produkálni..Szerencsére ott mindig akad valaki, aki odafigyel a másikra, úgyhogy mire földet értem, már négy kar nyúlt értem, hogy fölszedjen..Miután abbahagytam a sírva röhögést, és megköszöntem nekik, elindultam a SlipChaos koncertre..Egyszer adott az élet eddig lehetőséget arra, hogy lássam a Slipknot-ot élőben..De piszkosul szemét volt, mert az előttük fellépő Tankcsapda közben valami barom fejbe dobott sörösüveggel..Hozzátenném, az is egy külön sztori, de majd máskor……:)..Szóval a srácok odatették magukat, az egyenruha, a maszkok, az ének, minden úgy volt, ahogy a NAGYkönyvben meg van írva..Láttam már pár pocsék tribute bandát, de ők most „csak” pozitív csalódást okoztak és egy olyan fajta eufóriát, amiből alig tudtam kikászálódni..Boldog-boldogtalannak róluk meséltem, de három óra körül már nem bírtam tovább és eltettem magam aznapra..Vagy legalábbis próbálkoztam, mert a két zokni, két pulcsi, két nadrág, hálózsák-pléd kombó sem mentett meg a szana-széjjel fagyástól..Mit lehet tenni, ez is hozzátartozik :)..
..A keddi napom olyan volt, mint amilyenre egy szétcsapós hétfő után számítani lehetett..Ide azt a gyógysört, és kérem az energiaitalomat, MOST!!..De várjunk csak..Mi ez az illat??..A szervezőket dicsérendő, pár bála szalmával tüntették el a sarat, ami igencsak megnehezítette a közlekedést..Szuper ötlet volt és NAGYon tetszett mindenkinek!..Voltak, akik a következő éjszaká(ka)t abban töltötték..Olyanok voltunk, mint sok fekete tengerimalac :):):)..
..Ismét láthattam a Barackcá-t, ez legutóbb majd tíz éve, 2004-ben sikerült..Törött csuklóval, persze, hogyan máshogy, sosem voltam, már nem is leszek teljesen ép..Huszár Jancsi szövegei is NAGY hatással voltak rám és ma is sokkal egyetértek..El lehet gondolkodni például azon, hogy: Miért élünk?!..
..Aztán üvöltöttem egy kicsit az Akelával, eljártam a hajdútáncot a Dalriadá-val, a sörsátorból figyeltem az Eluveitie-t..Ezek után merészen jelentettem ki, hogy szeretem a folk metált..Attól függetlenül, hogy közel sem ez a kedvenc műfajom, még hatással volt/van rám, és egyre több dolognak járok utána vele kapcsolatban..A lelazítás a LochNesz-szel történt, akik főleg Dropkick Murphys és Flogging Molly vonalon mozognak..Mit ne mondjak..Odab@szós volt!!..Így zúztak tavaly:..
