Másnap: Kemping, 9:00
„Jó reggelt fesztiválozók! 6 fok van!” – ordibálta a fesztiválrádió. Ez volt az a pont, amikor eldöntöttük, hogy mi aztán a sátorból ki nem mászunk, de a szükségletek egy bizonyos idő múlva csak elvonszoltak a zuhanyzókig. Igazából tök felesleges volt az egész, mert a higiénia annyira volt kb kielégítő, hogy már mindegy lett volna, ha a Balcsiban tudjuk le a tisztálkodást. Laza 2 órás sor, nemenként olyan 15 „zuhanyzófülke”, a konténerben áram se volt, meleg vízről pedig még álmodni se mertünk. Nőket meghazudtoló gyorsasággal sikerült túlesnünk a tusoláson, de azért jár a hatalmas nagy fekete pont, hogy egy ilyen alapvető dolgot nem lehet megoldani egy ekkora fesztiválon, amikor még a „legigénytelenebb” fesztiválnak tartott Hegyalján is ez kitűnően működik!
Bevásárlás: Kurva-messzi-közért, 11:20
Ti tudtátok, hogy Zánkafürőn SEMMI nincs? De komolyan semmi. A legközelebbi bolt olyan laza 20 perc séta, ha nagyon ki vagy ütve, akkor meg még több. Néhányan a közeli városkákban próbálták beszerezni az elmaradhatatlan fesztiválkombó kaját – kifli májkrémmel -, de a MÁV idén is remekül hozta a világvége hangulatot (laza fél órás késések, el se induló vonatok), szóval mi inkább nem kockáztattunk. Elbattyogtunk a tenyérnyi a CBA-a, ami szintén ütötte a zombi apokalipszis utáni szintet. Kifli meg zsemle volt dögivel, de ennyivel ki is fogytunk. Hogy a részletekbe ne menjünk bele; egy csajjal szinte verekednem kellett az utolsó paradicsomért… ő nyert.
Napszemüveg vadászat: Civil tér, 12:30
A létfontosságú fesztivál kellékekből csupán kettőt sikerült otthon hagynom: a fényképezőt és a napszemüveget, ami ápol és eltakar a rosszabb napokon. Mivel rengeteg civil szervezet és kisebb nagyobb közösség pakolt ki a fesztiválra, nem volt nehéz kikunyerálni egy „életmentő” darabot, de utána rá is kaptunk az ingyen cuccok ízére, szóval tisztességesen végigjátszottunk minden játékot minden szervezetnél, ahol csak lehetett. Óriási pacsi jár azért, amiért ennyien kivonultak, sokkal jobb volt végigbaromkodni egy koradélutánt a civil téren, mint bebaszni egy eldugott kis bokor mögött, a semmi közepén. Igazából mondhatnánk, hogy „rengeteg mindent tanultunk a játékok alatt”, de mindenki tudja, hogy itt nem ez a lényeg, az emberek 90%-a csak az ingyen cuccért megy, viszont a házasságkötő sátor mégis csak az elmaradhatatlan fesztiválkellék kategória!
Fonnyadás a napon: Rauch Strand, 15:00
Délutánra végre megszánt minket a nap és egészen 25 °C-ig melegedett a levegő! Azta! Micsoda balatoni nyár! Sebaj, a kicsit is becsülni kell, örültünk neki, hogy végre lehetünk egy szál bikiniben szétfagyás nélkül. A parton volt kötéltánc-oktatás és függőszékek dögivel, szóval a fesztiválozók egészen nagy hányada próbált magába életet lehelni a Balcsi mellett, de igazából jobb helyet nem is választhattak volna, itt tényleg volt minden, ami a másnap legyűréséhez kell. Lángos, hambi és egy kisfröccs, aztán kezitcsókolom.
Újabb koncert: Nagyszínpad, 19:00
Az Irie Maffia tökéletes kezdéssel indította az esti hangolódást. Sena egy dög volt a színpadon, a koncert alatt meg legalább 10x bizonyította, hogy igen… jövünk eggyel Ghánának miatta. Nagyjából a lelkünket is kiordibáltuk/táncoltuk, hál’ isten az új albumukat hanyagolták, aztán felbaszhattuk a kéket és halandzsázhattunk a Jah watching-ra, mint ahogy a jó Irie koncerteken szokás. A koncert illatanyagát nem ecsetelném, rólam pedig annyit, hogy egy bicikli kormányán állva tomboltam végig a másfél órát. De hogy az hogy kerül oda, meg én rá…
Hegedűborpálinka!: kisszínpad, 21:00
A Bohemian Betyars zenekarnak megvan az a rettentően jó tulajdonsága, hogy nem kell őket ismerned ahhoz, hogy totál szétcsapd magad egy koncertjükön. Ha van rajtad bármi fogékonyság a hegedűs-tubás-perkás-néptáncos témára, imádni fogod, az tuti. Velünk se volt ez másképp, szerelem első hallgatásra. Végig csujogattuk, amit kellett, sikítoztunk, ahol illett, aztán mire eltelt a zenés móka, már a hangszálamat se találtam meg. Szerencsére a jó pálinka 3 centje még igencsak az elfogadható árkategóriába esett, aztán sikerült hamar visszahozni a hangom az életbe. Hallelujah!
???: EFOTT, 23:00
A kocsmazene hangulat és pálinkázás után nem igazán találtuk a helyünket a fesztiválon. Folytathattuk volna a Firkinnel a kocsma témát vagy elmehettünk volna Tankcsapdára, ami már vagy 10 éve kiégett, nem értem mit keres még mindig a hazai fesztiválok headliner-ei között, de így is náluk volt a legnagyobb tömeg, szóval egy szavam nem lehet, az igény még megvan rá. Hosszas séta után igazából egy ismeretlen (talán Kozmix?!) koncerten kötöttünk ki, ahol aztán igazán megadhattuk a módját az éjszakának. Volt arconpörgés, meg nagyjából minden, ami egy ereszdelahajam bulihoz kell, csak a vége már annyira végelgyengülés feelingbe csapott át, hogy a sátorig alig bírtunk visszamászni. És mindezt még éjfél előtt! Így kell ám élni!
Fotó: EFOTT Facebook
