FESTRATS - A fesztiválpatkányok csatornája

Az idei SZIN igazi mediterrán buli volt, forró ritmusokkal, hűsítő italokkal, strandolással, apró bikinikbe bújtatott női testekkel, széles hátakkal, és rengeteg tánccal. A szombati zárónapon a folyton mosolygó bulimester, Lou Bega perzselő latin ritmusaira lüktetett és örült együtt a fesztiválozó tömeg. Lou tud élni: gyönyörű táncos lányokkal vette körbe magát, de felesége is elkísérte, hiszen ő az egyik vokalistája. A fesztivál másik végén szintén táncórák voltak: a nagyszínpadról a Parov Stelar Band párductestű énekesnője mutatta a lépéseket a SZINezőknek, akiknek végig járt a lába a másfél órás koncert alatt, amin megismerkedhettek a csapat új, The Princess című albumával.

A Szegedi Ifjúsági Napok legnagyobb elektró partyja a német DJ, ATB fellépése volt, a Kosheen énekesnőjét törött lába sem akadályozta abban, hogy teljes átéléssel énekelje az olyan slágereket mint a Catch vagy az Empty Skies, a közönséggel együtt, akiknek magyarul köszönte meg az élményt. A négy nap alatt fellépett a Punnany Massif, a 30Y, a We Are Rockstars, az EDDA Művek, a Magna Cum Laude, a Bin-Jip, Ganxtáék, Péterfy Boriék, az Irie Maffia, a Russkaja, a Copy Con, és még rengeteg más zenekar, akik rendre megtöltötték a JATE Klub Stage-et, a Music Channel Arénát és a többi fesztiválhelyszínt. Az Összművészeti tér különleges újdonságot jelentett: voltak itt bensőséges, csendes-ülős és örült, ugrálós koncertek is, táncházak és retró disco is, a hely pedig szinte végig telt házzal pörgött. Itt a fellépők – Ferenczi Gyuriék, Palya Beáék, a Kerekes Band – és a közönség közt mindig kivételes kapcsolat alakult ki, olyan, ami miatt újra és újra muszáj volt ide elönni.

A környezettudatos szellemiségben megrendezett SZIN Nagy Zöld Napján, szombaton olyan dizájnerek mutatták be kiegészítőiket, akik újrahasznosított, vagy környezetbarát alapanyagokból dolgoznak. A divatbemutatón, ahol a Szeged Szépe választás döntősei vonultak fel a zöld dizájnerdarabokban, Ördög Nóra volt a háziasszony, aki mórahalmi lévén nagyon élvezte a „hazai” fesztivált, és maga is kipróbálta, hogyan készíthet pénztárcát, karkötőt esetleg hulladéknak tűnő anyagokból. A SZIN ReRobot Race döntőjén tucatnyi, hulladékból, háztartási romból épült robot versenyzett meg egymással. Németh Juci, az esemény levezénylője és zsűrije, aki megszállott újrahasznosító, a ReRobotok gyorsaságát, szépségét, a felhasznált alapanyagokat és az építésbe befektetett munkát értékelve választotta ki a győzteseket. A SZIN szervezői jövőre is izgalmas zöld pályázatokkal készülnek.

A fesztivál idén komoly fejlesztések után indult, hogy a környéken lakók is a lehető legjobban érezzék magukat ezalatt a négy nap alatt. A szervezők limiter központot állítottak munkába: ez a rendszer a SZIN összes színpadát figyeli, és ha esetleg valamelyik a megengedettnél hangosabban szólna, annak automatikusan csökkenti a hangerejét. Ezen kívül a gondosan megtervezett hangosítási tervnek is köszönhető, hogy idén a lakosságtól érkező hangbejelentések száma a tizedére csökkent a tavalyihoz képest. A Csongrád Megyei Rendőrfőkapitányság szóvivője, Szenti Szabolcs az előbbieken kívül azt is elmondta, hogy a Szegedi Ifjúsági Napok az idén nyugalomban teltek.

A Kosheen csütörtöki koncertje telitalálat volt: Sian, aki törött lábbal érkezett, sérülten is hatalmas lendülettel, mankójával diktálta az ütemet a közönségnek. A Russkaja a Pepsi Színpadnál táncoltatta meg a SZINezőket, a Brains és a Csík is kitett magáért, a Kozmosz pedig annyira jól érezte magát, hogy mára is maradt: a SZIN Plázson az első színes koncertjük után emléktáblát is avattak a fiúk. ATB új albummal érkezik a nagyszínpadra, a Magashegyi ezernyi csodával, Péterfy Bori energiabombával, Ganxta Zolee pedig legütősebb szövegeivel készül a SZINre. A fuvolás beatbox pionír Nathan „Flutebox” Lee, a Zagar, a The Carbonfools és a Pély Barna Trió fellépése is kihagyhatatlannak ígérkezik.

A Kosheen koncertje nem csak a közönségnek lesz emlékezetes: az énekesnő, Sian Evans a színpadra törött lábbal, mankóval érkezett, amivel a ritmust diktálta, de a táncról nem tudott lemondani. Az átütő energiájú, csodálatos mosolyú d’n’b díva felhőtlen hangulatát pillanatok alatt átvették a SZINesek, akiknek Sian magyarul köszönte meg a bulit. A Russkaja s zene mellett kis orosz nyelvleckével is készült, a Brainsre egy emberként mozgott a színpad előtt összegyűlt tömeg, a Csík Zenekar pedig nagyon jó hangulatú koncertet adott. A Kozmosz annyira jól érezte magát tegnap – a fellépésén, előtte, és azután is – hogy ma is fesztiválozott: a SZIN Plázson Kozmosz zenére a fiúk felavatták az erre az alkalomra készíttetett emléktáblájukat.

A német DJ, André Tannenberger – azaz ATB – júniusban kiadott, Sunset Beach DJ Session 2 korongját és felejthetetlen slágereit is elhozza a minőségi elektronikus zenére vágyóknak. Előtte barátja és zenésztársa, Josh Gallahan pörgeti majd a korongokat, az Irie Maffia pedig sötétedés után sem hagyja lehűlni a levegőt és a hangulatot. Bocskor Bíborka a Magashegyi Underground élén varázsol majd, aki Péterfy Boriék koncertjére indul, készüljön egy kiadós ugrálásra.

Ganxta Zolee és a Kartel tagjai nagyon várják már a mai fellépést. Az anno Fényes Ösvényként megismert kísérőzenekaruk zenészei, akik mára már teljes értékű Kartel tagok, többségében szegedi származásúak: a zenekar gitáros-zeneszerzője, Gajdacsi Gábor, valamint a basszusgitáros Kiszin Miklós számára is hazai pálya lesz a Szegedi Ifjúsági Napok Pepsi színpada. A srácok a koncert után maradnak bulizni a Partfürdőn – rengeteg itteni baráttal és volt osztálytárssal kell majd koccintaniuk.

A fuvolás beatbox úttörője, Nathan „Flutebox” Lee a The Clinic-kel érkezik, a Soerii & Poolek DJ Act-tel jön, játszik majd az Ocho Macho, a PUF, a Zagar, a colorStar, Odett, a lányok nagy örömére jön Fehér Balázs, és persze a The Carbonfools, Angliából jön a Far Too Loud, a hamarosan anyukává váló Palya Bea triókoncertet ad, ahogy Pély Barna is triójával érkezik. Lesz még Random Trip, Grand Mexican Warlock és még rengeteg más fellépő, amik a szegedi vízilabdásokat ma ismét arra sarkallták, hogy itt bulizzanak, csapatostul.

 A nyitónapon hatalmas sikerrel nyitott újra a SZIN régi-új fesztiválhelyszíne, az Összművészeti tér, ahol Ferenczi Gyuriék és Szabó Balázsék előtt szemtelenül fiatal és tehetséges zenekarok kaptak lehetőséget a bemutatkozásra. Az amerikai Yellowcard imádta a fesztivált, Kowáék koncertjén utánozhatatlan volt a hangulat, Copy Con és közönsége pedig tényleg Jamaikában érezhette magát. A Punnany Massif buliján nem pusztán teltház volt: a JATE Klub környéke is tele volt a Wolfiék zenéjére bólogató SZINezőkkel. A Hősök, a Belga és a Paddy and the Rats is emlékezetes koncertet adott.

A SZIN Plázson ma is fesztiválkvízzel indult a program, a fesztiválozók azóta pedig napoznak, vagy az árnyékban pihenve várják a koncerteket.  A fesztivál saját homokos beach-én fröccsjárat, All In PartyZone buli és igazi strandhangulat várja a SZINeseket.

A Heineken Nagyszínpadon a Kozmosz már hangol, a PASO helybenfutással melegít a backstage-ben, a Csík Zenekar is hamarosan hangolja a hangszereket. A Pepsi színpadnál hideg frissítők várják az osztrák-orosz ska nagyköveteket, a Russkaját, Sian Evans csapata, a Kosheen pedig már a városban akklimatizálódik.

A fesztiválozók hűsítéséről a fesztiválterületen párakapuk gondoskodnak, valamint a Hőségkommandó srácai járják a fesztivált, hogy vízzel permetezzék azokat, akiknek melegük van. Mivel a szép férfi felsőtestek miatt nekik leginkább a csajok örülnek, a fiúk hűsítéséért a vízipisztolyokkal felszerelkezett AXE angyalok gondoskodnak – ők váratlan időközönként a SZIN Plázson is feltűnnek majd, érdemes figyelni őket, az utakat pedig locsolóautókkal járják a SZIN munkatársai, ezzel is hűtve a területet.

Ma a Brains, a NEO, a Korai Öröm, a Beat Dis, a Napra, a Balkan Fanatik, a We Are Rockstars és még rengeteg más magyar zenekar játszik a SZINen.

A fesztivál helyszíne idén némileg kicsire sikeredett, éppen ezért elég intenzív volt a hangulat. Az ember végig ott érezte magát az események középpontjában. Ennek hatására, némi körbenézés után belecsöppentünk egy Lord koncertbe. Mindig az volt az álláspontom, hogy koncerten lehet jó együtteseket megismerni, s a Lord most felkeltette az érdeklődésemet, miután bemutatták, hogy még mindig értenek a szakmához.

Innen átmentünk egy régi vasúti épületbe. A berendezéséből ítélve az év nagy részében bulihelyként funkciónál az objektum. Megvolt benne a színpad, előtte a „dühöngő” a keményebb arcoknak, de elég hosszú volt ahhoz, hogy a békés zenehallgatók is elférjenek. Hátul italpult, fent üldögélős részek, s még egy belső udvara is rendelkezésre állt, ahol inkább csak kellemes háttérzene szólt a békés italozáshoz.

Odabent viszont Wisdom kezdődött. A magyar banda powermetált játszik angol dalszöveggel, fantasy témában. Ruházatuk is megfelelt ennek az imidzsnek: bőrszerkó, csatokk, némi fémveret. Rendkívüli beleéléssel adták elő a dalokat, amiknek csak a technika ördöge tudott gátat szabni. Sajnos valami oknál fogva elment az énekes és a két gitáros mikrofonja, de ettől az előbbi nem esett pánikba. Először egy lassabb számot énekelt el cseremikrofonnal, gitár nélkül - ellenben a közönség bevonásával - majd segített nekünk rávenni a dobost, hogy dobszólójával kápráztasson el minket (ami egyébként igen jóra sikeredett). Aztán megoldódott a technikai malőr, és tovább tombolhattunk a zenéjükre.

Utánuk még mászkáltunk a terepen, benéztünk a Testament koncertre (hallottuk a zenét, és közben ráláttunk a színpadra, szóval technikailag a koncertjükön voltunk a távolabbi italozó résznél is). Ők amerikaiak, ritkán fognak erre járni, ezért aztán célszerű volt most kipipálni ezt az élményt.

Estefelé megkajáltunk, és vártunk. Vártuk a legendás éjfélt és a Sabatont. Mikor a közelébe értünk, bementünk a Media Markt sátorba. A színpadmesterek már pakoltak a zenekarnak, hangoltak, a vizeket raktak szét nekik. Majd elsötétült a nézőtér, és felharsant az Europe-tól a Final Countdown. Mindenki tudta, hogy a szám végére fel fog érni az együttes, és kezdetét veszi a koncert. Az emberekben termelődött az adrenalin, szaporább lett a pulzus és erős tombolás volt várható.

A banda kitett magáért. Nemrég cseréltek egy gitárost és a dobost, pár számot kicsit áthangszereltek az új srácokra, ami csak tovább javított a nótákon. Joakim - az énekes, és egyben a banda frontembere - külön megköszönte nekünk, hogy bizalmat szavaztunk két új tagjuknak, majd őket is tovább magasztalta.

A koncert remek volt, pörgött, csak úgy tomboltunk rajta. Volt erős pogó, amibe érdemes volt belekóstolni párszor. Attól kicsit távolabb pedig lehetett csak úgy hallgatni a zenét, ugrálni, átérezni az egész hangulatát. A Primo Victoria-ra külön felkérést kaptunk, hogy ugráljunk velük. Igen érdekes látvány volt, ahogy hullámzott az ember-tenger a nézőtéren.

A számok között mesélt korábbi magyarországi emlékeiről: találkozásukról a pálinkával és az azutáni másnaposságról, meg a magyar lányokról, akiknek gyönyörű nagy ... szemük van. :)

S ha már szóba került, felhoztak egy üveg pálinkát a színpadra, amit mindannyian meghúztak. Az arckifejezésük és az üvegből elfogyott mennyiség alapján vagy jobban bírják a piát, mint egy jól edzett májú matróz, vagy abban nem pálinka volt.

Joakim a végén kijött stage divingolni. A tömeg egy része elesett, de őt szerencsére nem ejtettük le. Ellenben a közönség soraiba dobált relikviák közül a pólóban sikerült némi kárt okoznia annak a kis csoportnak, akik ősemberi ösztöntől vezérelve vetették rá magukat (így végül senki sem vitte haza, legalábbis biztos, hogy nem az egészet).

A koncert végén elindultunk a kijárat felé, ám ekkor utunkat állta egy Paddy koncert. Amellett meg csak nem mehettünk el, ezért oda is betértünk. Volt ír kocsma hangulat, volt őrjöngés, egyszóval remek hangulatot csináltak.

Élménydús napunk végén kiballagtunk a vasútra, hogy felszálljunk egy hazafelé tartó vonatra. Maradtunk volna még tovább is, de másnap vár a munka, ahol 8 órán keresztül a Fezen dallamait fogom dúdolni.

Augusztus 22-ig, a SZIN indulásáig már csak hatot kell aludni, így a fesztiválozók mellett a fellépők is nagyon készülnek már a fesztiválra. A zenészek kívánságlistáihoz sikerült hozzáférnünk, így megtudtuk, hogy a Sian Evans énekesnő vezette Kosheen legfőbb kérése, hogy az öltözőjükben legyen rengeteg jég. Szintén valami hűsre, de édesebbre vágyik Parov Stelar és csapata, akik a jégkrémhez ragaszkodnak. A Yellowcardnak az énekesük hangszálainak épsége az első: torokfájást elűző teát rendeltek. A német DJ, ATB nyugodt álmát csendes szállodai szoba szolgálja, szép kilátással Szeged városára. A fuvolás beatbox pionírjának, Nathan „Flutebox” Lee –nek kívánságairól nem de, ígéretéről be tudunk számolni, a SZIN Facebook-oldalán pedig bárki beszerezheti, sőt viselheti is Lou Bega bajuszát.

Sian Evans és csapata már alig várják, hogy sok év után visszatérhessenek a Szegedi Ifjúsági Napok nagyszínpadára. Nyilván emlékeznek még a mediterrán hangulatú és éghajlatú város adottságaira, így öltözőjükből nem hiányozhat a jég, hogy a koncert után lehűtsék magukat. A Parov Stelar Band szintén szeret hűsölni: az újdonsült apuka, aki épp ma mutatta be a Facebook-on gyermekét, csapatával együtt rajong a jégkrémért, így azt kértek az öltözőjükbe.

Az amerikai pop-punk csapat, a Yellowcard igazi amerikai cateringet kért: többek között kóla, világos sör és mogyoróvaj szerepel a listájukon, ám a legfontosabb tétel kétség kívül a gyógytea, ami az énekes hangszálait kényezteti szükség esetén. A németországból érkező André Tannenberger, azaz ATB olyan szobát kért a szervezőktől, ahonnan rálát a városra, és nyugodtan tudja csodálni Szeged szépségét, és persze, ahol csendben tudja kialudni magát.

Nathan „Flutebox” Lee különleges kívánságaihoz sajnos nem fértünk hozzá, ám a fuvolás beatbox feltalálója elárulta, hogy kivételes, extrém show-val érkezik a SZINre. A fesztivál Facebook-oldalán a jövő szerdai kezdésig hátralévő idő izgalmasan telik: megy a visszaszámlálás, a legfrissebb hírek és érdekességek a fesztivállal kapcsolatban ott jelennek meg elsőként, valamint most még a szintén fellépő mambócsászár, Lou Bega bajuszát is bárki megszerezheti magának az oldalon.

Az 1949-es sláger, a Mambo no 5 50 évvel későbbi újraélesztése hozta meg Lou Begának azt a világsikert, aminek fénye a mai napig nem kopott ki. Az olasz-ugandai származású német mambócsászár nem pihent az elmúlt időben sem: új albuma, a Free again nemrég készült el – ezt el is hozza a SZINre, hogy mindenki vele együtt mozduljon a legújabb, vérpezsdítő ritmusokra. Lou, aki a Buena Vista Social Club egyik tagjával, Compay Segundoval is vett fel már közös számot, zenéjével és kisugárzásával gondoskodik róla, hogy akire ezen a nyáron még nem talált rá az igazi, az a koncert hevében biztosan párra találjon, egy forró mambó erejéig biztosan.

A nyár legizgalmasabb négy napját a Floridában alakult, de Kaliforniába áttelepült pop-punk, alterrock Yellowcard nyitja majd meg. A vadiúj album, a Southern Air akkor lesz épp’ 10 napos, mikor a fiúk színpadra állnak Szegeden. Josh, Longineu, Ryan, Sean és a „kulcsember”, énekes-gitáros Ryan Key hegedűvel vegyített, dallamos, popos rockzenéje egyedülálló élményt jelent majd.

Lesz még új zene a fentieken kívül is: a Parov Stelar Band tavasszal megjelent, The Princess című lemezét is elhozza a Partfürdőre. Az újdonsült apuka bandája garancia a hatalmas bulira, amin Cleo Panther énekesnő nem csak a hangjával kápráztat el, hanem olyan színpadi jelenséget jelent, amibe nemtől függetlenül mindenki belezúg már az első szám alatt. Akit még – a rengeteg más külföldi és magyar fellépő mellett – érdemes nagyon várni, az az amerikai DJ guru, a house szerelmese, a mindig szívből zenélő Luke Fair. A lemezlovas a groove-os house-on és technón át a progresszív funkig és az elektróig terjedő zenei skálájáról úgy fog válogatni, hogy mindenkit kellemesen megizzasszon a szegedi éjszakában.

Utolsó Hegyen töltött napunkon Tisza-, nap- és borfürdőztünk búcsúzóul. Aztán persze koncert: Leander, Irie Maffia, Kiscsillag, Brains. Mindegyik fantasztikus volt! :)

Nekem Paddy zárta a fesztivált, hiszen patkánylányka vagyok. :D A koncert hangulata nagyon átható volt. A tánctér padlója az emberekkel együtt rugózott. Rengeteg kéz a magasban, csipetnyi pogo, hangoskodás és rengeteg izzadt férfi felsőtest. Élveztem. :)

Vasárnapra virradóra pedig jött a szomorú, másnapos sátorbontás a zuhogó esőben. Szinte örültünk, hogy a vonaton vagyunk, és nem ázunk kint. Na jó, ez nem igaz! Szívesen toltunk volna még egy hetet a Hegyalja Fesztiválon, de majd jövőre! ;)